Hope szemszöge:
Szóval anyám azt akarja ,hogy oda költözzek hozzájuk.! Meg
bánják majd ,hogy ezt akarták. 4 év után nevelni akar. Szégyen.! 4 évig annyira
nem volt képes ,hogy felhívjon mert neki az új családja és Mr. Egó király
fontosabb volt. Na majd én megmutatom anyámnak ,hogy velem nem fog könnyen
menni a dolog…
Nem akarok oda menni!!! Nem érdekelnek a mostohatestvéreim,
nem érdekel anyám férje, nem érdekel az a szuper sztár és pláne anyám nem
érdekel. Jaj nem akarok.! Aput és a nagyit akarom. ~ Kérjük
utasainkat kapcsolják be a biztonsági öveket, leszállunk. ~
Oké most legyél okos Hope. Mutasd meg nekik milyen fából
faragtak. Miután leszálltam a repülőről el mentem a csomagjaimért majd kifelé
tartottam… és megpillantottam ŐT… anyámat akit még az életemnél is jobban
szerettem… igen csak szerettem!! Mára már gyűlölöm öt. Ott ált az új
családjával kezében egy kislánnyal gondolom ö Jazzy. Mellette Jeremy kezében
Jason. És mellettük a szupersztár. Az meg minek jött.?? Na mind1 el indultam
feléjük.
-
szia kicsim. – mondta anya és meg simogatta a kezem de
én el rántottam onnan.
-
Hozzám ne érj. – mondtam idegesen és elég csúnyán
néztem rá. Könnyes szemekkel nézet rám. Szenvedjen mint ahogy én szenvedtem a
hiányában.
-
Szia én Jeremy vagyok. – mondta Jeremy
-
Hello. – mondtam unottan
-
Justin. – nyujtotta kezét. De én nem fogadtam el csak
intettem neki.
-
Hope. – mondtam. Majd be lépet a bizonyos kínos csönd
csak arra lettem figyelmes hogy valaki húzogatja a felsőmet. Lenéztem és Jazzy
csillogó szemével találtam szemben magam megsajnáltam. Hisz ő nem tehet
semmiről. Le guggoltam elé.
-
Szia. Biztos te vagy Jazzy. – mondtam mosolyogva és meg
simogattam felkarját
-
Igen és te vagy Hope a nővérem igaz.? – kérdezte jaj de
édes.
-
Igen én vagyok. – mosolyogtam
-
Nagyon szép vagy. Olyan vagy mit egy hercegnők. –
mondta nekem édesen.
-
Hát itt nem én vagyok a hercegnő hanem te.! - mondtam mire büszkén ki húzta magát. – te
nagyon huncut vagy. – mondtam neki mosolyogva és meg csiklandoztam hasát mire
édesen felkacagott.
-
Fel veszel az öledbe. – kérdezte
-
Persze hercegnő gyere. – mondtam és felkaptam az ölembe
majd kiegyenesedtem. Jeremy aranyosan mosolygott akár csak Justin. Anya pedig
könnyes szemekkel nézett rám. Nagyon megsajnáltam annyira hiányzott. Meg akarom
ölelni… az eszem azt mondja ne tegyem de a szívem más diktál és én most a szívemre hallgatok.
-
Várj egy kicsit Jazzy. – mondtam majd le tettem és oda
léptem anyám elé. Csak álltam előtte és csak a szemét néztem. Láttam benne
megbánást, szomorúságot, szeretetet, csodálatot, és félelmet. Jeremy és Justin csak csöndben néztek minket
én még mindig rezzenéstelen arccal bámultam őt. Majd amikor kellőképpen elég
volt a kínzásából elmosolyodtam és megöleltem. Gondolkodás nélkül ölelt vissza.
Majd éreztem ahogy könnycseppek hullana le. Majd el váltam tőle. Még mindig csak
nézett.
-
Na akkor induljunk. – én a kezembe vettem Jazzyt. Anya
kezében Jason volt. Justin hozta egyik bőröndömet a másikat Jeremy. Majd át
verekedtük magunkat a paparazzikon és be szálltunk a kocsiba. Egy szép nagy
háznál álltunk meg én azt mondtam ,hogy fáradt vagyok és le pihennék így
megmutatták a szobámat. El végeztem a teendőimet és lefeküdtem új ágyamba. És
el is nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése