1.A neve Hope

És most itt ülünk a nappaliban én a kanapén mellettem Justin előttem pedig Jeremy.

-          nem mondtam nektek el valamit. – böktem ki végre.

-          Tessék. – kérdezte vissza Jer.

-          Azt tudjátok ,hogy volt egy férjem mielőtt megismertelek. – mondtam Jer szemébe nézve mire mind a ketten bólogattak

-          Erin mire akarsz kilyukadni.?

-          Van egy lányom. – suttogta lehajtott fejjel és már éreztem a sós könnycseppeket az arcomon.

-          Tessék.?? – pattant fel Jer míg Jus sokkolva ült.

-          Van egy lányom. – ismételtem.

-          De ,hogy… és mikor…miért nem mondtad…-  dadogod össze- vissza Jer

-          Markkal meg egyeztünk ,hogy nála marad.. amióta el váltunk nem láttam a lányom. – mondtam

-          És akkor most ,hogy jött ez elő.? – kérdezte még mindig sokkolva Jus

-          A napokban fel hívott Mark anyja ,hogy Mark meghalt. És ,hogy a lányom nála van.

-          És te szeretnéd öt ide venni hozzánk ha jól sejtem. – mondta Jer

-          Igen. – suttogtam

-          Hogy hívják? hány éves.? – kérdezte Jus

-          A neve Hope… és 17-éves. – mondtam. – 4 éve nem láttam. 13-éves volt amikor elváltunk ki tudja azóta mennyit nőtt és változott. Már 13-évesen is gyönyörű kislány volt. – meséltem

-          Szóval akkor nem sokkal fiatalabb nálam. – kezdte Jus.

-          Nem csupán 7- hónappal. – feleltem.

-          Szóval meg tudtok nekem bocsátani.? És meg engeditek ,hogy ide jöjjön.? – kérdeztem

-          Spongyát rá. – mondta Jus majd Jer-re néztem aki csak bólogatott.

-          És persze ,hogy ide jöhet. – mondta Jer. Mire én a nyakukba ugrottam.

-          Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm

-          Tudsz képet mutatni róla.? – kérdezték

-          Csupán egy képem van róla és ott is 13-éves de meg mutatom. Mondtam és elővettem a képet és meg mutattam nekik. És csodálkoztak ,hogy milyen gyönyörű.